Uborka

Legyen mára még egy:

Ő a Füvészkertben lakik, növénynek álcázza magát, és nem nagyon szereti, ha fényképezik:


(Bocsánat a finoman fogalmazva sem tökéletes minőségű képekért, jelenleg nincsen fényképezőgépem, majd ha lesz egyszer, és hozzászokom, hogy magamnál hordjam, akkor jobb képeket fogok tudni készíteni. Ezek az egyszer csak meglátott apróságok telefonnal készülnek, de amúgy sem fotóművészeti remekműnek szánom őket.)

Elkezdeni valamit

Elkezdem...
Valahogy. Régi terv, akkor most tényleg.Furcsa dolog blogba kezdeni, még nem tudom, mi fog kisülni belőle.
(És van egy olyan érzésem, hogy a fentiekhez megszólalásig hasonló mondatokat távolról sem egy blog első bejegyzésében lehet találni...)

Kezdem a leghálásabb oldalával:
Gyűjtöm már egy ideje a mindenféle dolgokba, foltokba, bármilyen használati tárgyba belelátható lényeket, smileykat, arcokat. Nem tudom, hogy van-e nekik hivatalos nevük, így itt és most "unintentional beings"-nek nevezem őket. És szeretném őket megosztani, szerintem nagyon szimpatikus némelyikük, és egészen fel tudja dobni a napot, amikor az ember meglát egy ordító punkot vagy egy uborkalényt valahol egy járdára száradt foltban vagy néhány lehullott falevélben (a véletlenül életre kelt palacsintáról nem is beszélve).
Íme az egyik kedvenc:


Vajon mi lehet ő eredetileg? Unalmas, hagyományos, hétköznapi használati tárgy, de titokban porcelánviziló.

(Akkor most megnyomom a "bejegyzés közzététele" gombot, és tényleg elkezdek blogot írni.)